Bár utam első hónapjának elteltével, már sejtésem volt a megpróbáltatások lépcsőfokait övező virágmezők meglétéről, az előzőhöz hasonló események mindig megnehezítették tekintetem rajtuk tartani. Az igazság azonban az, hogy ezek a virágok, és csodás, mennyei illatuk minden erejükkel azon voltak, hogy utam megkönnyítését szolgálják.

Hatalmas lelki fejlődés vette kezdetét azon a napon, amikor kénytelen voltam szebesüli a kegyetlen ténnyel, miszerint az élet egyik legrettegettebb betegsége immár az enyém.

Ennek a felismerésnek a varázsa mindvégig erőt adott, és segített lelkemnek a legmélyebb szakadékból is felemelkedni.

Kórházi lábadozásom idején kezdett el érni bennem a gondolat, hogy tennem kell nekem is valamit, saját fejlődésem érdekében. Az, hogy a történetem, valamilyen formában segítségnyújtás céljából fel fogom használni, régóta nem volt kérdéses számomra. Az első konkrét lépés azonban akkor fogalmazódott meg bennem, mikor a kórházban Földi Angyalom, az ő csodálatos tudásának segítségével érezhetően javított a fizikai állapotomon. Ott, és akkor éreztem először, hogy ennek a tudásnak szeretnék én is a birtokában lenni. Otthoni lábadozásom során, első célkitűzésem volt, megtalálni a legmegfelelőbb Reiki tanfolyamot. Hosszas keresgélés folytán, és Angyalom jóváhagyásával akadtam rá egy fővárosi képzésre, melyre jelentkeztem is. Tudtam, nem véletlen, hogy a képzés időpontja pontosan az első sugárkezelésem előtti hétvégére esett. Valahogy szívből éreztem, hogy ott a helyem, még az sem tartott vissza, hogy kolléganőm és annak barátnője az utolsó pillanatban visszamondták így gyakorlatilag egyedül mentem.

Egy csodálatos világba nyílt számomra kapu ezzel a tanfolyammal ami új életem egyik tartó pillérének ígérkezett. Azóta már túl vagyok a második tanfolyamon is, ahová anyagi okok miatt kétséges volt a bejutásom, de váratlan módon érkezett a segítség. Azt mondják, ha jó úton haladsz, mindig megkapod a támogatást, és ez egyre inkább beigazolódni látszott.

Ha az embert megérinti a halál szele, sok minden elkezd fontossá válni, olyan dolgok is amik eddig másodlagosak vagy látszólag jelentéktelenek voltak. Ilyen volt számomra egy gyerekkori álmom, miszerint megtanulok zongorázni. Valahogy soha nem jött ki rá a lépés, de a zenéhez és a hangszerekhez való vonzalmam egész eddigi életem folyamán elkísért. Az első kemoterápiás kezelésem előtt egy reggel arra ébredtem fel, hogy valóra kell váltanom az álmom, és valamilyen úton, hozzá kell jutnom egy szintetizátorhoz és autodidakta módon elkezdeni tanulni rajta játszani. Olyan lelkesedéssel töltött el a gondolat, hogy azonnal leültem a számítógép elé és keresni kezdtem. Túl sok pénzem nem volt rá, így abban bíztam, sikerül egy olcsóbb, de kevésbé lestrapált gépet találnom. Közelgő születésnapom szintén erős motiváció volt, mert így arra gondoltam, végre meglepem magam vele. Hosszas keresgélés után három gépet sikerült találnom, és mindegyik gazdájával megpróbáltam felvenni a kapcsolatot. Csak egyetlen választ kaptam, a tőlünk legtávolabbi városban lévő gazdájától, aki hajlandó volt még engedni is az árból. Így sikerült féláron megvennem egy két hónapos, még garanciális, elég komoly kis szerkezetet. Annyira boldog voltam, hiszen már nem egyszer leültem hasonló szándékkal az Internetet böngészni, de ilyen jó lehetőséget soha nem találtam, így mindig lebeszéltem magam a vételről. Nem volt kétséges számomra, hogy ezt a gépet nekem küldték fentről. Ugyan még nem tanultam meg játszani rajta, oktató programja segítségével már sokat fejlődtem, és nagyon jó figyelem elterelő elfoglaltság volt a kemoterápia utáni napokban.

Mint azt már egy mondatban említettem, feltett szándékomban állt személyes tapasztalataimon keresztül segíteni sorstársaimnak. Ezt folyamatosan emlegettem Angyalomnak, aki a "de hogyan?" kérdésemre bölcsen csak ennyit mondott: Ha itt lesz az ideje, megkapod a segítséget. Így elfogadtam, hogy egyelőre más dolgom van. Műtétem után egy napon aztán arra ébredtem, hogy egy mondat ismétlődik a fejemben:

"Ahhoz, hogy tisztán láss, ki kell törölnöd minden könnycseppet a szemedből!"

Ekkor megértettem, eljött az idő. Elkezdtem utána járni, hogyan lehet könyvet kiadni. Nagyon macerásnak és költségesnek tűnt ahhoz, hogy egyetlen könyvet megjelentessek, ugyanakkor nem is biztos, hogy eljut azokhoz, akiknek szánom.  Világossá vált, hogy nem az a megoldás. Valami olyan kellett, ami gyorsan és könnyen eljut a célközönséghez. Bevillant, hogy láttam már hasonló témájú oldalakat. Így döntöttem a blog írása mellett.

Megdöbbentett, hogy milyen mély érzelmeket váltott ki belőlem a történések újbóli felidézése, bizony volt, hogy abba kellett hagynom az írást.

Mikor ezt elmeséltem Angyalomnak, akkor megint csak megvilágított nekem valamit.

- Tudod, nagyon bátor és szép dolog hogy képes vagy újra átélni az eseményeket, azért, hogy segíthess másoknak, van aki ezt inkább eltemeti magában jó mélyre. Az a legjobb az egészben, hogy eközben te is gyógyulsz, hiszen kiírod magadból a feszültséget.

Engem is megdöbbentett, mennyire igaza van megint az én drága segítőmnek. Így még nagyobb boldogsággal folytattam az írást.

Csodálattal, és megnyugvással tölt el, hogy tudom, van valaki, vagy valami csodálatos erő, ami irányt mutat az utunkon csak nyitottnak kell lennünk az útmutatásokra és meg kell tanulnunk helyesen értelmezni ezeket.

Számos olyan könyv, film akadt mostanában az utamba, ami ennek a valódiságát erősíti egy olyan laikus számára, mint én. Már tudom, ezért küldték mellém az én Angyalomat, mert Ő az aki folyamatosan felnyitja a szemem a dolgok valódi értelmét illetően, általa megtanultam más szemmel látni a világot, és egyre inkább elfogadni, hogy mindennek oka van és:

"MINDEN ÚGY JÓ AHOGY VAN!"