A két hét pihenő nagyon jót tett, s újult erővel kezdhettem el a munkát. Nem volt már napi kötelezettségem, az egy szem hormontabletta és néhány vitamin bevételén kívül. Újra visszatérhettem a régi kerékvágásba. Jó érzés volt a nyomasztó gondolatokat, kényszerfeladatokat a hátam mögött tudni. Utamon szerzett új ismerőseimmel nem szakadt meg a kapcsolat, folyamatos a helyzetjelentés egymás felé. Hála a Jóistennek, mindenki szépen halad a maga útján. Éva néni küzdelme hosszabbnak ígérkezett, de minden megpróbáltatás ellenére, igyekezett hősiesen helytállni és nem panaszkodott. Én pedig úgy döntöttem, ha már az augusztust úgy is itthon töltöm kicsi lányom társaságában, akkor kihasználok minden percet. Hatalmas csavargásokat, játszóterezéseket és strandolásokat (arra azért ügyeltem, hogy a sugárral kezelt bőröm ne érje a nap) szerveztem kedves barátainkkal, akikre sajnos az utóbbi időben nem tudtam elég figyelmet fordítani. Csodálatos volt feltöltődni, beszívni a víz, a napfény illatát, csodálni a lemenő nap vízen táncoló sugarait és érezni azt a kellemes fáradtságot, ami egy kiadós strandolás után átjárta minden porcikámat. A szívem csordultig telt boldogsággal, miközben belefeledkeztem drága Grétikém felszabadult, önfeledt kacagásába, ahogyan igyekezett minden percet megragadni a pancsolásra. Más volt minden, színesebb, illatosabb, több, mert tudtam mekkora dolog ez. Hálás voltam.

Hálás voltam mindenkinek, aki hozzásegített ehhez a pillanathoz. Hálás voltam minden földi és földön túli segítőmnek.

Éva néni közben ismét kórházba került Pestre, így elhatároztam, hogy meglátogatom.

Ketten mentünk a férjemmel, és főztem neki a kedvencét, spenótot, mert nem állhatta a kórházi kosztot. A párom is el volt ragadtatva, milyen pozitív és kedves asszonykát ismert meg a személyében. Nagyon örült a látogatásnak, és mondta, hogy másnap megy is haza. Jó volt Őt újra látni, s ahogy kellemesen beszélgettünk, mintha csak egy kávéházban lettünk volna, rájöttem, Ő mindig ragyog, és ez azért van mert olyan, mintha legbelül mindig mosolyogna.

Így, sugárzó tekintettel őrzöm ŐT a szívemben örökké mert egy hónap múlva úgy döntött ez a csodás lélek, hogy átadja magát újra az örökkévalóságnak.

Szomorú, hogy nem találkozhatok Vele többé, de tudom, hogy csodálatos helyen van s ez nyugalommal tölti el a szívem. Hálás vagyok érte, hogy még ha csak életemnek egy ilyen kicsi szakaszában is, de ismerhettem Őt és tanulhattam tőle.

Lassan elérkezett az első kontrollvizsgálatok ideje. Mellkas röntgen, hasi uh, mammográfia, mell uh, labor csontsűrűség vizsgálat és nőgyógyászati szűrés szerepelt a listán.  Összeszorult gyomorral mentem el a vizsgálatokra, leginkább a mammográfiától féltem, mert nem tudtam, de leginkább nem akartam elképzelni, milyen lesz, ha a fél éve műtött mellemet megint "satuba" fogják... Ennek hangot is adtam a rendelőben, de a doktornő olyan óvatosan vizsgált meg, hogy egész elviselhető volt.

Egyetlen eredményemet nem tudtam meg akkor, aza csontsűrűség vizsgálaté volt.

Két hét múlva vissza kellet menni az összes eredményemmel a klinikára.  Addig azonban az én drága jó  Angyalaim elég különleges módját választották létezésük újabb bizonyítására. Történt ugyanis egy nap, hogy szerettem volna felhívni a barátnőmet egy szokásos délutáni játszóterezésre, de a neve pont a kemoterápiás sorstársam neve alatt van a telefonban. Nem figyeltem, és tárcsázni kezdtem, persze összecserélve a két nevet. De szerencsére még kicsörgés előtt észrevettem és letettem. Nagy meglepetésemre azonban kaptam egy üzenetet a lánytól, hogy  holnap felhív, mert most nem alkalmas neki. Gondoltam, biztos nem véletlen, úgyhogy én hívtam fel másnap. Persze emberek lévén, nem bírtuk ki, hogy össze nem hasonlítsuk, ki hol tart az útján. Kérdeztem megvannak-e a kontrollvizsgálatok eredményei. Ő elmondta, hogy igen, negatív lett a PET Ct eredménye. Mondanom sem kell, levert a víz mert nem értettem, nekem miért nem csináltak???!!!!Teljes pánik lett rajtam úrrá és azt sem tudtam mit csináljak. Drága Angyalom javaslatára először is megpróbáltam megnyugodni. Mivel épp iskolakezdés környékén voltunk, a húgom megkért, keressek a fiának -aki történetesen a keresztfiam- egy spéci uzsonnástáskát.  Mutatott egy párat, amit ő talált, de egyik sem tetszett. Valahogy nem passzoltak egy vagány kispasihoz. Addig addig kerestem, amíg találtam egy terepmintásat, pont mint a kabátja. Ez mindenkinek elnyerte a tetszését, úgyhogy a húgom megkért intézzem el az Internetes vásárlást. Fel is vettem a kapcsolatot az eladóval, s mikor a személyes átvétel helyszínét kértem, akkor jött a meglepetés. Laky Adolf utca- üzente a hölgy. Még el is vicceltem, hogy épp eleget jártam abban az utcában, mostanában nem terveztem.-Ott csinálták ugyanis a PET CT-met. Aztán kezdett derengeni, mikor megláttam a hölgy neve előtt a Dr jelzést. Utána kerestem az oldalukon és azt hittem lefordulok a székről, mikor megláttam a képét a doktornőnek. Ő nem csak egy lakos volt abból az utcából, hanem ő  csinálta  a PET CT-met. Nem akartam hinni a szememnek. Kaptam az alkalmon és feltettem neki a nagy kérdést, ami most nyomasztott.

- Nekem miért nem csináltak PET CT-t?

- Tudod, ezt a fajta eljárást csak a legritkább esetben alkalmazzuk csupán kontroll céljából, ugyanis a nagy dózisú sugár nagyon megterheli a szervezetet. Úgy gondolom, mint orvos, hogy a lehető legjobb, hogy nem tettek ki ennek és inkább ultrahangot csináltak.

Ekkor beugrott, hogy a sorstársamnak már volt áttét a nyirokcsomóiban. Tehát súlyosabb eset volt.

El sem tudom mondani, mekkora kő esett le a szívemről ezen szavakat olvasva.

Megkaptam hát a választ, még ha igen agyafúrt módon is, de égi segítőim ismét gondoskodtak rólam. A hálám az égig emelte a szívem.